A Kinaesthetics története
A következőkben a Kinaesthetics tartalmi és szervezeti fejlődésének rövid történeti áttekintését olvashatják.A kezdetek ( – 1980)
A Kinaesthetics fogalmát a 70-es években két amerikai, Frank Hatch (*1940) és Lenny Maietta (*1950), alkották meg. A tudatos és differenciált mozgás, illetve mozgásérzékelés és mozgáskoordináció tanát jelöli, utalva az esztétikára, a "szépség tudományára" (A.G. Baumgarten-óta, 1750 körül). F. Hatch, képzett táncosként, K. U. Smith magatartáskibernetikusnál (1907 – 1994, University of Wisconsin, Madison) folytatta és végezte tanulmányait. Az emberi mozgás jelentőségével, annak leírásával kapcsolatos érdeklődésében osztozott élettársával, L. Maietta, végzett klinikai pszichológussal.
A 70-es évek elején ezen az alapon John Grahamel (*1933) közösen kidolgozták a „Gentle Dance“ koncepciót, amely egy természetes, hajlékony és egészséges mozgás lehetőségeit kutatta a mindennapok keretén belül.
A 70-es évek végén F. Hatch és L. Maietta lefektették a Kinaesthetics alapjait. A központi gondolat a mindennapi tevékenységek során bárki számára megtapasztalható minőségi különbségek módszeres leírása volt. Kutatásuk másik vezérfonalát a mozgásfejlődés jelentősége és annak kihatásai képezték, az ember teljes fejlődésének és egészségének szempontjából. Ezen belül különösen foglalkoztatta őket a kérdés, hogyan tanulja az ember mozgásmintáit, és milyen szereppel bírnak ebben a folyamatban a más emberrel történő mozgás-interakciók.
A fogalomrendszer és az első programok kialakulása (1980 – 1992)
A 80-as évektől F. Hatch, L. Maietta és J. Graham mozgás-témájú képzéseket és szemináriumokat kínáltak Németországban és Svájcban. Mivel a szubjektív megtapasztalás kutatásaik egyik kiindulópontja, a képzések résztvevőit első perctől bevonták a fogalmaik kialakításába. Szempontjaik kezdetben elsősorban az ápolási szakemberek körében váltottak ki élénk érdeklődést. Ennek az együttműködésnek köszönhetően a megtapasztalható különbségek leírása egy, hat fogalomból álló, fogalomrendszerré tömörült. Párhuzamosan kifejlődött az első "Kinaesthetics az ápolásban" program. Ezeket a felismeréseket később könyv formájában is nyilvánosságra hozták (F. Hatch, L. Maietta, S. Schmidt, Kinästhetik - Interaktion durch Berührung und Bewegung in der Krankenpflege / Kinesztetika - érintés és mozgás által történő kölcsönhatás a betegápolásban /, 1992).
Az „Infant Handling“ program L. Maietta és F. Hatch kutatási súlypontja volt. Gyerekápolási szakemberekkel közösen kifejlesztettek egy Kinaesthetics képzést, mely a mozgás és fejlődés szempontjait a kisgyerekek ápolásának sajátos adottságait figyelembe vette.
Harmadik ágként már a 80-as évek elején kialakult a "kreatív tanulás" program, mely a mozgásnak az egyéni személyiségfejlődésre és egészségre gyakorolt kihatásait vizsgálta. Ebben az időszakban különböző személyek kiemelkedő módon támogatták a Kinaesthetics tartalmi és szervezeti fejlődését, és gyakran be lettek vonva a képzési tevékenységbe is. A kezdeti szakaszban az alapítók mellett olyan személyiségek álltak, mint Suzanne Schmidt, Christel Bienstein, Heidi Bauder, Rosmarie Suter, és sokan mások. Az akkori szereplők a „Verein für Kinästhetik“-be (Kinesztetikai Egyesület) szerveződtek. Ez az egyesület szervezte akkoriban a képzési kínálatot, és néhány éven át rendszeresen megjelentette a „Kinästhetik Bulletin“-t.
Egy képzési szervezet felépítése (1992 – 2001)
A 80-as évek vége felé egyre nőtt az érdeklődés a Kinaesthetics képzések iránt. Ennek okáért a 90-es évek elején megtörtént az első Kinaesthetics trénerek hivatalos képzése és meghatalmazása, hogy az akkori IfK AG-val (Institut für Kinästhetik / Kinesztetikai Intézet, Aarau, CH) együttműködve képzéseket tartsanak. A továbbiakban a Kinaesthetics képzési rendszerré épült ki, mely egyrészt program-specifikus több szintű trénerképzéseket kínált, a különböző programokban keletkező alapképzések iránti kereslet kielégítése érdekében. Másrészt a trénerek szoros együttműködése az alapítókkal, valamint az IfH AG-val, garantálta a Kinaesthetics tartalmi és minőségi továbbfejlődését. Ennek a közös fejlesztési folyamatnak a jelentősége és értékbecsülése abban is megmutatkozik, hogy hosszú évek folyamán, igen kevés kivétellel, a Kinaesthetics trénerek folyamatosan együttműködtek az IfK AG-val.
1998-ban F. Hatch és L. Maietta a felismerések aktuális állását közzéteszi a „Kinästhetik – Gesundheitsentwicklung und Menschliche Funktionen“ / Kinesztetika - Egészségfejlődés és emberi funkciók/ című kötetben. Ebben a fejlődési szakaszban jöttek létre az első nagy képzési projektek, klinikákon, különböző ápolási intézményekben. Ezek a projektek megmutatták, hogy a Kinaesthetics nem csak az egyén mozgáskompetencia fejlesztése szempontjából, hanem szervezeti szempontból is pozitív hatást fejt ki.
A módszeres curriculum-fejlesztés (2001 – 2005)
Az adminisztratív feladatok és a tartalmi fejlesztési igény a 90-es évek során folyamatosan nőtt. Ez egy új szervezeti és vezetési struktúrát követelt a Kinaesthetics számára. Az European Institute for Human Development (EIHD) megalapításával első ízben delegáltak vezetési feladatokat különböző személyeknek. E átalakításoknak köszönhetően, úgy tartalmi, mint szervezési szempontból, számos újítást és optimálást sikerült megvalósítani. Az új szervezeti forma lehetővé tette, hogy olyan témák, mint a különböző programokhoz kapcsolódó curriculum-fejlesztés, a tan- és képzési anyagok fejlesztése, a módszertan és a didaktika kiemelt súlypontjaivá váljanak a Kinaesthetics terepkutatási folyamatoknak. Ebben az időben több mint tíz Kinaesthetics tréner kiképző lett felkészítve, hogy az egyre növekvő trénerképzés iránti igényt ki lehessen elégíteni. 2004-ben L. Maietta és F. Hatch kiadják a „Kinaesthetics Infant Handling“ című könyvet. Ebben az időben a Kinaesthetics Európában kb. 800 trénerrel tevékenykedet, akik évente kb. 30.000 képzésrésztvevővel kerültek mozgásba.
Az európai Kinaesthetics hálózat (2006-tól)
2005-ben az vált nyilvánvalóvá, hogy egy központilag irányított szervezet a trénerek, valamint a piac követelményeinek már nem tud megfelelni. A kérdés, hogy hogyan kellene a szervezetnek reagálnia az adott körülményekre, áthidalhatatlan nézeteltéréseket generált a vezetőségen belül. A teljes rendszer fenyegető összeomlásának elkerülése végett, néhány hónap leforgása alatt a trénerek 95%-a úgy döntött, hogy a Kinaesthetics ügyeit a kezükbe veszik.
Egy olyan hálózatot hoztak létre, amely decentralizáltan vezetett országos szervezetekből és egy paritásos alapon működtetett keretszervezetből, az European Kinaesthetics Association (EKA) -ból tevődik össze. Ez a lépés, amelyet az alapítók sajnálatos módon nem követtek, nem csupán az ügyvitel megmentését és a bevált struktúrák átmentését tette lehetővé, hanem a kínálat bővítését valamint új "piaci" terjeszkedést is vont maga után. Az új hálózat struktúrájának kialakításában különös figyelmet fordítottak arra, hogy a közös kutatás "ős- kinesztetikai" elve továbbra is lehetővé tegye a Kinaesthetics tartalmi és minőségi továbbfejlesztését.
Az új keretek adta ki 2006-ban M. Asmussen a „Praxisbuch Kinaesthetics“ / A Kinaesthetics gyakorlat könyve/, című kézikönyvet. 2007 januárjától negyedéves rendszerességgel jelenik meg a „Lebensqualität“, a Kinaesthetics szakfolyóirata.
A Kinaesthetics aktuális szervezeti felépítését „az Európai Kinaesthetics hálózat“ információs lap mutatja be.